Mohar (Setaria italica L.)


A mohart abrak- és zöldtakarmányként, valamint szénaként termesztik. Magját baromfiakkal etetik, de ledarálva a többi háziállat is szívesen fogyasztja. Kitűnő madáreleség. Régebben kását is készítettek belőle. Szénája kemény, szőrözött, ezért az állatok a későn lekaszált mohart nem szívesen fogyasztják.
Rövid tenyészidejű (100- 120 nap), egyaránt vethetjük fő- és másodvetésű növényként. Melegkedvelő növény, a nyári nagy melegeket jól bírja. Amennyiben a csírázás kezdetén alacsony a hőmérséklet, a növekedés vontatott lesz. A fagyokat rosszul tűri. A szárazságot nagyon jól bírja. A talajjal szemben nem igényes, szinte mindenhol megterem.

Vetés ideje: május közepétől július elejéig. 10- 12 0C -os talajhőmérsékleten csírázik.
Vetése: a mohart 12 centiméteres sortávra 1, 5- 2 centiméter mélyre vessük. Apró magja miatt megfelelően tömörödött magágyat kíván.
Vetőmagmennyiség: 260-280 g / 100 m2
Betakarítása: Zöldtakarmánynak és szénakészítésre a mohart a bugahányás kezdetén kell betakarítani. Kései betakarítás esetén gyenge minőségű szénát kapunk, amit az állatok nem szívesen fogyasztanak. Magtermesztéskor a mohart teljes érésben aratjuk.

A Mezőhegyesi sárgamagvú magas növésű fajta. Szára a megdőlésnek jól ellenáll. A szárazságot jól tűri, a talajjal szemben nem igényes. Az ország minden táján sikeresen termeszthető.

vissza...